Argentum

A forró, fekete tea gőze részegítően csap arcodba. Lábadnál vad recsegéssel adják meg magukat a farönkök a kandalló lobogó tüzének. Talpad már átmelegedett, és kellemes bizsergés járja át tagjaidat.

Elfelejted a mocsarak bűzét, a csapongó folyamok hátán a hánykolódást. Elfelejted a ködöt, mely csontodig hatolt, a fullasztó párát, és a penész szagát. Nem nyikorog a korhadó fedélzet lábad alatt, és nem hullámzik szemed előtt a buja erdők háborgó zöldje a reggeli párafüggöny mögött.

Most békés minden, a város óvó, meleg ölelésében. Ám a falakon túl egy más világ vár. A falakon túl nem az ember az úr.

A falakon túl él Argentum.

Ha lábad mégis elkalandozna, figyelmezz: veszélyes vizeken siklik bárkád!
Újonc vagy a fedélzeten? Kezdd az elején!